Andi vagyok. Történetem 1976-ban kezdődött, amikor rossz helyre pottyantott a gólya. Egy olyan családba, ahol mindig kívülállóként, másképp gondolkodóként, meg nem értettként próbáltam elfogadtatni magam. Mai napig én vagyok a fekete bárány, de már hozzászoktam. 2000-ben végre rászántam magam, hogy kilépjek ebből a környezetből. A lakóhelyváltoztatással viszont nem változott jó irányba semmi. Most már tudom, rossz úton jártam.

2002-ben azonban ezt még nem ismertem fel. Túléltem egy autóbalesetet, amit a barátnőm sajnos nem. Ahelyett, hogy ezt egy figyelmeztető jelnek vettem volna, pokollá változtattam a saját életemet. Tíz évig kerestem a válaszokat a miértjeimre. Végül sikerült megtalálnom egy szakember segítségével. Mire hozzá kerültem, a lehető legrosszabb dolgokat gondoltam magamról. Tele voltam szorongásokkal, félelmekkel, önbizalomhiánnyal, túl voltam néhány sikertelen párkapcsolaton és a családi problémáim sem jöttek rendbe. Elindultam az úton, hogy megváltoztassam addigi nézeteimet, rossz beidegződéseimet, de addigra már testi tüneteim is jelentkeztek. Minden módszert bevetettem, hogy elkerüljem a számomra legrosszabbnak tűnő vizsgálati módszert, ami utólag elég banálisnak tűnik, hiszen alig egy hónappal később nagyon drasztikus beavatkozáson estem át.

Végül rászántam magam és a várva várt szabadság alatt, egy görögországi nyaralást gyomortükrözésre cseréltem. Az azóta elszenvedett napok, hetek, hónapok ellenére azt mondhatom, megérte - az életemet mentette meg. 

Gyomorrákkal diagnosztizáltak - még időben. A diagnózis után alig két héttel teljes gyomoreltávolításon estem át. A nyirokcsomóimban nem találtak rákra utaló elváltozásokat, így  kemoterápiában és sugárkezelésben nem részesültem. Gyógyszert sem szedek. Az életemért folyamatosan, minden nap küzdenem kell. Öt év után elmondhatom, egészen jól megy. Ezt a küzdelmet szeretném megosztani blogomban mindenkivel, akit érint, vagy egyszerűen csak érdekel.