...avagy a mindenszentek napja, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ ma ünnepel.

Katolikus vagyok, de nem gyakorlom a vallást. A mai nap valahogy mégis bevésődött, ahogy manapság mondják. Ilyenkor kicsit elvonul az ember, kicsit elmélkedik, kicsit emlékezik. Valakire igazán jó szívvel, valakire kevésbé. Fura érzés, de úgy gondolom, idővel ez is átalakul.

Nekem is van sajnos sok ember, aki már csak az emlékeimben él. Drága Barátnőm, aki már több, mint 15 éve nincs mellettem, de minden nap gondolok rá. Szörnyű balesetünk volt, amit Ő nem élt túl. Mintha csak tegnap lett volna...annyira fiatalok voltunk még. De azt mondják, ez az élet rendje...Fura egy rend/rendszer, ahol ilyen fiatalon kell távoznia a léleknek. 

De nem csak egy gyerekkori, fiatal felnőttkori és hozzám nagyon közel álló személyre emlékezem, hanem azokra a Sorstársaimra is, akik már nincsenek itt...Közel 6 éve vezetem a weboldalamat. Azóta rengetegen jelentkeztek, írtak, kérdeztek. Sajnos sokszor a hozzátartozók kerestek, a sorstársaimmal csak ritkán kerültem kapcsolatba, legtöbben talán azt sem tudták, hogy létezem... Amennyiben ismerhettem volna őket, talán többet tehettem volna... De nem, nem tudok mások helyett küzdeni, ezt nehéz volt elfogadni, de meg kellett tanulnom az évek során.

Nagyszüleim sem élnek már. Apám szülei messze éltek, évente ha kétszer láttam őket... Anyám szüleivel együtt éltünk. Rettenet volt... Lehet, hogy az utóbbiakkal való rossz élmény miatt, de az előbbiekkel valahogy szorosabbnak éreztem a kapcsolatot. Ma már azonban nincs bennem semmi rossz érzés, velük együtt ez is elmúlt.

Hasonlóan érzek egy nemrég elveszített személy iránt is. Azért húztam át, mert tulajdonképpen nem most veszítettem el, mivel sosem jutottam igazán közel hozzá, pedig belőle lettem. Megszült, de ennyi. A puszta létezésemmel is csak fájdalmat okoztam neki. Legalábbis mindig ezt hangoztatta. Nagyon fájó sebeket tudott vele okozni, ami meghatározta az egész életemet. De ennek most végleg vége. A fájdalmaim sokat enyhültek, idővel talán ezek is elmúlnak. Anya, viszlát...